És az nem a fejem.
Felteszek egy kérdést és már visszhangzik a fejemben a válasz. A lelkem fáj, mert elfelejtettem mi a hitem. Lassan tűnt el, mint reggel a köd a nap elől. S most én ugyanúgy menekülök minden elől. Nem látom már a ködöt, nincs mi elválasszon a valóságtól. Eltűnt a fal, sebezhető lettem, egyedül maradtam. A valóság és a képzelet határan lógok, próbálok visszamászni. Nem beleesni a valóság fekete tengerébe. Az árnyékom, a tükörképem, ott maradtak. De talán segítenek majd, ha rájöttek mit tehetnek. Addig a zene marad a létra, ami felfelé vezet, de sose érkezek meg. Ahhoz több erő kell. Mindig csak felfelé, jelenleg ez a cél. Mert ha lenézek, csak félelmet látok, de fönt vár a remény.

" TOO MUCH THINKING IS BAD FOR MY HEALTH "

ui.: "When your tired of negativity, don't take the positive upward spiral, but take the ladder. It's much faster."

Sziasztok! Visszatértem, azt hiszem most jól fog esni, hogy mindenfélét kiírhatok, meg ilyenek. Amúgy is mindjárt érettségi, sok érdekes dolog történik velem. És néha írni (nekem) nem nagy dolog.

Néha mindenki csalódik, majd továbblép rajta, de az emlék megmarad, s néha elragad. Elvisz a távolba, láttom újra mi történt akkor, lent voltam az utcán fél hatkor. Megcsókoltál végül, még utoljára egyedül. Szerettél vajon még? Vagy itt volt már a vég?

" MINTHA ANGLIÁBAN LENNÉNK, MOST MINDIG ESIK. HOGY NEM LÁTTAM ELŐRE EZ IDEGESÍT, NÉHA NEM LÁTTAM ELŐRE. NEM KELL, HOGY ELVEGYÉK MAGADTÓL ELVESZED, SEMMI SEM ALAKUL ÚGY AHOGY TERVEZED "

ui.: A remény mindig ott van, csak meg kell találnod rég eldugott dolgaid között.